Amikor reggel kiengedem a komondorokat - itt vannak bent velem éjjel a házban, itt vigyáznak rám - olyan felhőtlen örömmel ugrándoznak, olyan boldogan futkároznak, kacagnak, hogy nézni is vidámság. Ez a fajta gondtalan életöröm az, amit mindig irigylek tőlük. Időtlen, tárgytól s tértől független…

Tapasztalatból mondom, hogy a komondornál kiváncsibb kutya nincs a földön. Mindenhol leskelődik, kiváncsiskodik, kidugja az orrát ahol csak lehet, és ahol nem, ott fél szemmel kukucskál. Zsejke komondorom nagyon szeret velem jönni a fürdőszobába, és az olyan helyre is, ahová még a király is gyalog…

Vasárnap hosszú sétára indultam Zsejke komondorommal, a gyönyörő, hetven kilós alfámmal. Amikor fogtam a pórázt, és Zsejkét szólítottam, úgy ugrabugrált, mint egy bakkecske. Hihetetlen fordulékony, fürge kutya, az ember ki sem nézné az alkata miatt. Rácsatoltam a pórázt, és Zsejke peckesre…