A helyi hentestől a héten is kaptam finomságokat ingyen. Mármint finomságokat az ebek számára. Ma megfőztem egy jó nagy adagot belőle: volt benne oldalas, meg első csülök, meg hatalmas húsos cupákok. MIndenki kapott belőle, Becse az oldalast kapta, Koma egy kisebb első csülköt, a Lányok óriási húsos csontokat, Csutak pedig egy közepes méretű első csülköt.
Lelkesen vonszolta magával, és jó darabig küzdött vele, de közben annyira jól lakott, hogy már nem győzte. Ajjaj! Mi legyen a maradékkal?! Csak nem hagyhatja, hogy a magoncok felzabálják...! Az ablakból figyeltem, ahogy önmagával küzd.
Szájában a maradékkal fel-alá császkált feldúltan... Mit-tegyek-mit-tegyek, jaj-mit-tegyek..?! Mit-tegyek-mit-tegyek, jaj-mit-tegyek..?! Kitalálta, hogy elássa a kerítés tövében. Szájában a húsos csonttal, kapirgál. Egy lábbal, nehogy a Lányok felfigyeljenek rá.. (A Lányokat teljesen lekötötte a saját csontjuk szétforgácsolása, és nagy ívben köptek Csutak mesterre.) Szóval, óvatosan kapirgál a kerítésnél, közben forgatja a fejét, hogy ki jött rá, hogy mit csinál. Senki. Phhűűű. Ezt is megúszta. Kicsinyke gödörbe ejti a csontot, majd az orrával a vadszőlő piros leveleit kotorgatja rá. Jól van, jól van, Csutak, menni, fog! - biztatja magát. Nna, befedi. Peckesen készül tovább sétálni, mintegy fütyörögve, amikor megtorpan: na de, ha Ő kiszimatolja hol van a csont, más is megteheti! Pánik. Visszarohan. Körbenéz, látta e valaki. (Senki.) Kikotorja a csontot és szájába kapja, megint kezdődik a császkálás. Mit-tegyek-mit-tegyek, jaj-mit-tegyek..?! Mit-tegyek-mit-tegyek, jaj-mit-tegyek..?! Aha! A ponyva alá rejti, akkor jó lesz. Bedugja (itt bent a takarója alá szokta dugni, de Csekuska egy pillanat alatt megtalálja és persze felzabálja). és távozni készül. Belenyilall az emlék! Hiszen a takaró alól is kilopják a gazok! Ó, a gazok! Spuri vissza! Felkapja, újra a szájában cipeli! Hát már sehol sincs nyugta egy Tacskó Úrnak??! Aha! Ráfekszik. Tuti módszer, itten senki semmit sem gyaníthat. Hiszen Ő csak napozik. Éppen csak élvezi az életet. Ki is sejthetné, hogy dundi kis hasa alatt valóságos vagyon rejtezik?! Napozik, napozgat... ajjaj.... pisilni kell. Fészkelődik, fészkelődik.... sajnos nagyon kell. A csontot mégsem pisilheti le..!!!! Elszalad a legközelebbi oszlophoz (azért mégis csak Úr, és a késztetés, az késztetés) szemforgatva lepisili és rohan vissza. Több infarktust és agyvérzést átvészelt, de minden rendben, Megvan a csont!!
Döntő fordulat következik a drámában. Zsejke, a nagyragadozó Csutak mögé sunnyog. Ott kering mint egy keselyű. Várja a pillanatot, amikor Csutak figyelme el talál halálozni, és Ő elragadhatja a zsákmányt. Csutak észleli a mögötte ülő dögkeselyűt. Megmerevedik. Hátra sem mer pillantani. Zsejke mintegy dúdolgat magában. Úgyisazenyémleszel, úgyisazenyémleszel! Csutak, a kis tacskó, a csontocskája mellé hever, nem néz hátra, csak a szemét forgatja, Zsejke mintegy könyököl a kerítésen, lazán, vagányul. Az áldozat és keselyű. A kimenetel egyértelmű.
Ám megmenti a szituációt, hogy kilépek az ajtón - na nem Csutak barátom megmentéseképp - hanem mert vendégem távozni készül, ezért, hogy ne ugrálják össze a Lányok, Őket elhívom a ház mögé, mennyei falatokkal. A Lányok szépen, engedelmesen leülnek, vendégem távozik, Csutak dundi kis fenekével eliszkol a csonttal együtt.
