Remélem nem az utolsó kalandodra indultál el szombat este!

Hiányzol. A szépséges kis bundád, a borostyán szemeid, hogy nem tudsz itt bent meglenni, mert már hajnalban döngeted a szekrényajtót, hogy engedjelek ki. A kis királylányos lényed, hogy utálod, ahogy simogatás közben összekócolom a bundád. A maine coon beszélgetések, amikor mindenhová jössz utánam és csak mondod, csak mondod. Hogy a sok kutya minek, hogy nem olyan szépek, mint Te, és hogy a sok fekete krumpli minek nyomul örökké utánad. Hogy éhes vagy, és elfogyott a tejecske, és azonnal adjak valamit, mert különben éhenhalsz. A kis vékony hangocskád, ahogy kísérsz, és amikor hazajövök Te már a kapuban vársz. Várod, hogy mit rejt a táska, hogy mit hoztam Neked is.

Hiányzol, Tikka. Remélem nem az utolsó kalandra indultál el szombat este. Gyere haza!