Zamur egy igazi terrorista. Salem pedig egy széplelkű ficsúr. Zamur egyáltalán nem csípi Salemet, és ennek minden létező módon hangot is ad. Salem pedig, bár háromszor akkora, hagyja magát megfélemlíteni.
Az első éjjel úgy zajlott, hogy amíg Salemmel édesen aludtunk, puffogásra ébredtem. Hirtelen álomból felébredve, teljesen elfeledkeztem Zamurról. Mi a fene lehet ez? Résnyire nyitottam a szemem és láttam, hogy Zamur igazi provokatőr. Salemtől fél méternyire gubbasztott, puffogott, és köpködött. Morgott és vernyákolt. Na mondom, édes öregem, vagy elhordod innen az irhád, vagy kiraklak a kutyák közé! Ott aztán lesz sírás-rívás, de nem érdekel. Az ágy alá ugrott,és még onnan is hallottam egy darabig a puffogást. Meg mintha egy kukta fortyogott volna….
Másnap – azaz hétfő reggel – felvettem Salemet a karomba, és Zamó is törleszkedett a lábamhoz. Akkor Salem is morgott és fújt. Hát mit képzel ez a taknyos???
Tegnap este Salem már nem is kopogott az ablakon, ahogy szokott, csak üldögélt ott. Kinyitottam az ablakot, Zamur puffogott, mint egy vipera, Salem forult volna vissza, de elcsíptem és bevonszoltam. Idegesen kuporgott melletem.
Ma pont ezt meséltem Sára barátnőmnek. A macska nem kutya ugyebár. A macskák nehezen szoknak meg más élőlényt. Zamur egyébként pont olyan, mint annak idején az édes kis királylányom, Tikka cica. Hajnali fél ötre kialussza magát és elkezd rendetlenkedni. Rugdossa a szekrény ajtókat, dübörög. Ma hajnalban felkeltem, és elő akartam csalogatni, hogy kitegyem a hálóból. Játéknak vélte. „Már kezdem érteni, hogy miért hajítottak ki téged, Zamókám!” – mondtam. Mire sikerült vissza aludnom, már pirkadt, és persze elaludtam, elkéstem.
Ma este nézem a filmet a laptopon, már az ágyban. Zamur a lábamnál. Egyszer csak arra figyelek fel, hogy lassan elindul az ablakhoz, púposkodik, és puffog. Letolom az ágyról, nyitom az ablakot, de Salem Saberhagen nem jön be. Megfordul és leugrik az ablakpárkányról. Affene! Kimegyek, papucsban. „Salem, Salem! Cicc, cicc, cicicc!” Salem halkan csipogva jön. Na ettől tartottam, mondtam is Sára barátnőmnek. A macska képes elvadulni a háztól ilyen helyzetben….
No de nem hagyom! Salem Saberhagen itt örökös tag! Ha bárkinek is joga van itt lenni, akkor az Salem, alias Zsini. Zamurban egy csepp szégyenérzet sincs, amint Salem idegesen elfoglalja a kis takaróját a párnám mellett, Zamó leugrik és Salem mellett puffog. „Zamur!! Elég!” Szegény Salemke tiszta ideg, zsibbadtan kuporog mellettem.
Hát ezért nem hittem el egy percre sem, amit a szomszédok mondtak, hogy Salem elverte az ő háromszor akkora ivaros, bunyós kandúrjukat. Most is, simán megverhetné Zamurt, és mégsem teszi. Ehelyett eloldalogna, elhagyná a házat. Hát nem hagyom. De nem ám!
