Szasztok Haverok! Labanc vagyok, 6 éves, függő. Jelenleg háztartás-nélküli. Ugyanis függő vagyok. Drogos. Gazdifüggő…. Hát, mivel ez egy kicsit rehabos blog is, elmesélem hogyan történt.
Egy Haverral lógtunk együtt az utcákon. A Haver neve Völgyessy Csutak… ismerős, mi? Utcára kerültünk, hajtottuk a bigéket, vidáman kukáztunk, egyek voltunk, Csutak meg én. Aztán jöttek a decemberi hidegek, és az utca hirtelen túl nagy lett két ilyen kis termetű harcosnak mint mi. Nem vagyunk öregek, de veteránnak számítunk. Megjártuk az életnek azt a részét, amit Ti, Gazdi kedvencei, még csak nem is sejtetek. Kemény túlélő technikát fejlesztettünk ki, bozótharcos módon küzdöttünk a kajáért, kemények de egyek voltunk. Én voltam a tiszt, Csutak a közlegény (de ha őt kérditek, nem így fogja elmesélni).
Szóval, tág lett az utca, hűvös szelek fújtak, de mi küzdöttünk az életért! Mi soha, értitek?, soha nem adjuk fel! Mert a magunkfajta, kemény fajta! Mi, a Drótosok Büszke Nemzetségéből vagyunk, szívósak, akár a bocskorszíj! Szóval, két veterán küzdött az elemekkel, majd’ megvett az Isten hidege, de melegítettük egymást, vállvetve! Jól le is pusztultunk közben, mocskosak, büdösek lettünk, de hát – két harcteret megjárt katonától mit vártok?! Ám egy napon – szégyellem - hadifogságba estünk! Rácsok mögött töltöttük napjainkat. Nem volt jó, itt is nagyon fáztunk, mert egy betonra hajított valami volt az otthonunk, de legalább ettünk rendszeresen. Na persze, nem a tiszti kaszinó früstöke volt, teringettét, de étel! Hát a hadifogságnak is volt előnye! Ott aztán csimpaszkodtunk a rácsokba, hátha valaki kivált minket a fogságból, de semmi….. Csutak azt mondta, neki elege van. Ő nem fog többet csimpaszkodni és kapaszkodni sehová sem. Ha így kell leélnie az életét, hát így éli le. Torkig van mindennel. Én, tiszt lévén, tovább kapaszkodtam és próbáltam nagyon kedvesnek mutatkozni, mert a tisztek felelősek a közlegényért (de ha Csutakot kérdezitek, ő másképp fogja mesélni). Gondoltam, csak kivált minket valaki. Hát végül is megtörtént! Csutakot már a fotónk alapján kiválasztotta a Kedves Hangú, és repesve várta. Mi ezt akkor még nem is tudtuk. Aztán én is megtetszettem ám valakinek! :)
Megtörténtek a tárgyalások, és leszurkolták értünk a váltságdíjat! Képzelhetitek, hogy milyen nagy öröm volt! Elkerültem a volt Gazdámhoz! Hűűű, de örültek nekem! Borbélyhoz mentünk, csinos lettem, ahogy egy tiszthez illik (de ha Csutakot kérdezitek, ő másképp fogja mesélni), a bundám ezüstös…. Egyszer eléneklem nektek a dalt: Deres már a hatááár….! :) Szívdöglesztő vagyok! :) Igazából szuper évem volt. De a volt gazdi visszament dolgozni, engem kitettek a kertbe, és mivel függő lettem – itt lettem függő, mert szerettem őket, és még most is – kapartam kicsit a kertben, meg átszöktem a szomszédba…. Hát …… megint sittre kerültem, mert leláncoltak… Nem haragszom ám, csak fáj, hogy a függőségem ilyen zavaró…. Nem akartam semmi rosszat, csak… egy kiszolgált baka örül a meleg fészeknek… Fáj nagyon, hogy most el kellett jönnöm… igyekszem nem mutatni… de fáj.
Csutak közlegény (ha kérdezitek, ő másképp fogja mesélni) bezzeg szerencsés! A Kedves Hangú, akihez cuccolt, imádja. Ölelgeti, tutujgatja… , így Méltóságos Úr, meg úgy Fővadász Úr…. sosem válna meg tőle…. Sőt, hatalmas társaságba viszi kirándulni, minden finomságot töm bele, az egykori girhes katonatársam mára pocakot eresztett. (Na jó, én is, csak én behúzom a hasam, hogy ne látszódjon! Kettőnk közül mégis csak én vagyok a tiszt! Ráadásul rangidős! – de ha Csutakot kérdezitek, ő másképp fogja mesélni) Mikor a Kedves Hangú meglátta, hogy ismét cellában ülök, még akkor is, ha az elsőhöz képest ez luxus-szálloda, felhívta a Fajtamentés egyik kedves önkéntesét, hogy bevállal engem ideiglenesbe, amíg nem szeret belém valaki.
Hát, így kerültem a Speciális Különítménybe, ahol rajtam kívül 5 kiváló katona van: Erdőháti Koma (könnyűlovasság), Völgyessy Csutak (utász- akik, mint tudjuk, a legkeményebbek mind közül), Patakparti Zsejke, Patakparti Csekő és Szurdokjáró Becse, a KOMONDOROK (nehézlovasság – a haderő páncélos hadosztálya)! Én, Labanc, a Tiszt, tagja a Speciális Különítménynek, esküszöm, hogy Kedves Hangú portájához nem férkőzik idegen! Na jó, elkapott a harci hév, mondom, hogy függő vagyok! Kedves Hangú portája a Világ közepe! Egy kicsit elfáradtam a nagy hőbörgésben, most alszom egy cseppet a cserépkályha előtt…. És elgondolkodom a taktikán!
Folytatás következik!
