Tapasztalatból mondom, hogy a komondornál kiváncsibb kutya nincs a földön. Mindenhol leskelődik, kiváncsiskodik, kidugja az orrát ahol csak lehet, és ahol nem, ott fél szemmel kukucskál.

Zsejke komondorom nagyon szeret velem jönni a fürdőszobába, és az olyan helyre is, ahová még a király is gyalog megy. Ülök a trónuson, Zsejki odajön és egy kis simogatásért puncsol. Ha kizárom, akkor lehasal a fürdő ajtajánál, és az ajtó alatti résen leskelődik. Nem látok mást, csak egy fél szemet, ahogy mindent igyekszik megfigyelni, és hallom a szuszogást.

A kerítésen sűrű nád van, de a komondorokat ez nem zavarja, folyton leskelődnek. A fejüket a kerítés padkájára teszik, hogy még kényelmes is legyen, és úgy pillognak kifelé. Bármit is csinálok, az Őrmesterek ott teremnek, s kukucskálnak. Mindent ellenőriznek, mindent megszimatolnak. Amikor ásom a kertet, akkor is egyből ott teremnek, és vizslatják, hogy mi történik. Nincs is kíváncsibb kutya, mint a komondor,  

És hát nem csak kiváncsi, de mindentől óv is. Az utóbbi fél évben már a telefontól is oltalmaznak. Amikor megcsörren a telefon, azonnal felpattan mind a három, vadul ugat, és ha tehtetnék, ők vennék fel a telefont is. Ők az én Nemeziseim, gyönyörű, védelmező, hófehér angyalaim. 

Mindent felülmúló kiváncsiságuk azonban minden egyes nap nevetésre késztet. Előlük sem elrejteni, sem lehet titokban nem lehet csinálni semmit, mert mindenhol ott vannak, mindent tudni akarnak, és hát - meg is tudnak mindent. Még sosem nevettem annyit, mint velük.