Zamóca már két és fél hete van nálam. Egész jól alakul a kapcsolata velünk. Amikor találtam, emberhez szokott ugyan, de kézhez kevésbé. Nem nagyon kedvelte ha felvettem, és ennek igen hatásosan nyomatékot is adott. Mindkét kezemet alaposan felszántotta, a sebek még két hét múlva is megvannak. Eleinte még az ablakon keresztül is morgott és fújt a kutyákra, ma már sétálgat a komondorok között a házban, igaz, hogy néha köp egyet feléjük - de azért egész jól megvan. A Lányok türelmesen, finoman közelítik meg, és Zamóca nem bántja őket a karmaival. Az orrukat nagyon féltem, mert amilyen mély sebeket nekem okozott a kis bandita, a kutyák orrának vége lenne a hasonló támadás után. De egyre kevesebb a morgás is, és Csutakot például teljes mértékben elfogadta. Csutak kis vacokja mellett hempereg a földön, és dorombol.
Nagyon érdekes ez amúgy Csutakkal. Talán sosem fogom megtudni, hogy mi rejlik az én Drága Öreg Barátomban, de minden állat szereti. Mindenki szeret hozzábújni, és senki sem bántja. Ő pedig senkitől sem fél. Van az én Öregemben valami, amit minden állat érez. Még Zamur is, aki pedig nem szeret más állatot, mindegy milyen fajhoz tartozik....
Zamur teljesen otthon van nálam. Nagyon szereti és igényli a társaságomat, bár elég tartózkodó. Az ölembe például még sosem ugrott fel, de már dorombolva hajta a tenyerembe a fejét, amikor felveszem. Salemmel való kapcsolata viszont nem javult. Ő ugyan már kevésbé morog rá, viszont Salemnél az első találkozáskor tanúsított mindősíthetetlen viselkedése kiverte a biztosítékot. Azóta Ő sem tűri meg Zamurt. Nem bántja ugyan, közel sem megy hozzá (bár egy harc kimenetele kétséges számomra, mert Zamó nagy bunyós, kemény kis krapek), de nem csípi, nem és nem.
Mivel az első két éjszaka után, amikor Zamur nekiment volna Salemnek, amikor este beengedtem Őt a hálószoba ablakon, Salem be sem akart jönni már, ezért úgy döntöttem, hogy Salem alszik velem a hálószobában, Zamur a dolgozószobámban. Ez idáig ez meg is felelt Zamurnak. Az elmúlt néhány napban viszont az éjszaka kellős közepén erősen hangot adott annak, hogy Ő is velem akar aludni, mégpedig a lábamnál, mint annak idején Tikka cica. Ordít mint a fába szorult féreg, és kaparja, rugdossa a becsukott ajtót. Már nem morog Salemre, de Salem felháborodva látja, hogy igen, bizony, Zamur is felugrik az ágyra. Akkor féltékenyen átkarolja a nyakam, vagy a kezem, és szúrósan néz Zamurra, miközben morog és fúj.
Még nem engedem ki Zamurt, bár már Ő is kezd vén majomnak hívni, mint annak idején Tikka királylány, mert nem engedem ki. De addig nem mehet ki, amíg még jobban ide nem szokik és nincs ivartalanítva. Az ivartalanítás két dolog miatt is fontos, nem akarom csavarogjon, és nem kell hogy a környék nőstényeit felkoppintsa, aztán jönnek a nem kívánatos almok... van kóbor állat elég. Salem is ivartalan, és jól van ez így. Ha még kell kiscica, örökbe fogadok, vagy elmegyek az Illatos útra, és kihozok egyet onnan.
