Elmegyek itthonról. Mostanában mindenhová biciklivel megyek. Hű Ebeim, Őriző Barátaim várnak. Ma esett az eső mielőtt elindultam. Ezért csikorog a fék, ahogy megállok a ház előtt. A sötétben a csikorgás miatt először nem ismernek fel. A kapu előtt ül a hűséges Csutak. Érces hangja töri meg először a csöndet. Távolabbról, határozott ugatást hallok, majd felbukkan az első szépséges jegesmedvém: Patakparti Zsejke. Koma a kerítés padkáján állva már felismert. Lelkesen csóválja a farkát. Még egy mélyről jövő ugatást hallok, Patakparti Csekő trappol elő vehemensen és kérdőn ugatva: Ki az???? Ki az, aki ide mer jönni a Gazda távolléte alatt??? Ki az, és mit keres itt??? Állok a kapu előtt és gyönyörködöm. Én Hűséges, Szépséges, Tökéletes Őrzőim. Megszólítom Őket: Lányok! Fiúúúk! Zsejke, Csekő, Koma, Csuto. Édeseim! A Gazda jött meg! Négy farkinca kezd vitus-táncot, négy szempár csillog boldogan. Tizenhat tappancs akar rám tapadni egyszerre, ahogy belépek. Leguggolok, mindenki a nyakamban, pedig csak 10 percre mentem el. Mivel nemrég volt vacsi, négy irdatlan tömött pocak lengedez a tizenhat lábacska között. Hűséges Ebeim egymással összefogva védenek minden fűszálat, mert itt minden a Gazdáé. És úgy tegye rá idegen ember a mancsát a Gazda dolgaira, hogy nem marad mancsa.
Jó házőrzőket akartam. Megkaptam. Vidám fickókat akartam. Megkaptam. Olyan kutyákat akartam, akik engem imádnak. Megkaptam. Büszke akartam lenni Rájuk. Az vagyok. És egy - boldog ember. Igen. Idebent pedig két szépséges, édes Cica vár. Bizony várnak! Ülnek az ablakban és lesik mikor érek haza. Hozzám szaladnak, törleszkednek, bújnak. Boldog ember vagyok, igen. :)