Húsvét ünnepe az ujjászületésé és feltámadásé.
Vastagnyakú kálvinista teológus lévén is, eszembe jut azok ujjászületése, akik velem vannak. Az én cica- és kutyabarátaim.
Elsőként Salem Saberhagen érkezett hozzám, júliusban lesz 3 éve. Egy illető hozta el hozzám, vidéki otthonában született, és persona non grata volt. Az illető nem tudta, hogy tudom: mivel az Illatos úti gyepmesteri telep nem akarta befogadni az akkor 2 hónapos fekete kiskandúrt, ha nem talál gazdára: altatás várt volna rá..... Tudtam. Amikor az illető megérkezett Salemmel az akkori panel otthonomba, már a bejárat felől hallottam ahogy ordít. Kétségbeesetten. Tudtam, az én cicámat hozzák (ez volt az "alku" tárgya: nem volt autóm, de busszal is elmentem volna érte, ha kell, mert már nagyon régen vágytam egy FEKETE macskára, akit majd Salem Saberhagennek fogok hívni.). És amikor a macskahorozóból előbújt, nyomát sem láttam a koromfekete cicusnak, akit a képen láttam addig. Sovány volt és girhes, szőre vörhenyes. Az illető a szemem láttára elkezdte puszilgatni, hogy "elbúcsúzzon tőle". Udvarias ember lévén, - bár megvolt a véleményem - nem szóltam semmit, csak igyekeztem mihamarabb kitessékelni. Amikor elment,elővettem a finom vesét - ezt minden korábbi macskánk imádta - és a tejecskét. Salem valami embertelen módon bezabált. Vettem macskaalmot, alomtálcát, így vártam Őt. Nem bántom az illetőt mégsem, mert bár nemkívánatos személy volt Salem, mégis, vette a fáradtságot, és autózott, hogy elhozza nekem.Július 22-e, vasárnap volt. Már aznap fura volt nekem, hogy a kismacska, miután emberesen bekajált, csak gubbasztott. Az alomtálcát megmutattam neki, használta is. De - nem fedezte fel a lakást, csak leült egy helyre, és kuporgott. Fiatalab koromban sok macskám volt,tudtam,hogy ez nem jelent jót. Éjjel befészkelte magát az ágyam alá, onnan hallgattam, ahogy tüsszög.
Reggel felkeltem, kerestem, sehol sem volt. Benéztem az ágy alá: ott kuporgott. Szeme tiszta nyák, az orra is; alig mozdult. Eredetileg úgy volt, hogy grafitszürke lánytestvérével együtt fogadom be, de előző nap - szombaton - hirtelen "nem volt meg a tesó". Kezdtem sejteni miért. Délután, a munkámat rövidre vágva, Zsuzsi barátnőmmel elvittem Andráshoz, az állatorvoshoz, akit Zsuzsi ajánlott. Egy kölcsön macskahordozóban, amit teliköpött, olyan beteg volt. Végigordította az utat. Bementünk András rendelőjébe, üres volt a váró. András meghallotta ahogy Salem ordít és kijött.
- Szia! Hát ki kiabál itt? Mi a baj? Ejnye, nincs semmi gond.
Majd hozzám fordulva bemutatkozott. Megnyert, azonnal. Megmérte a lázát, őszintén csodálkozott - velem együtt - hogy nincs láza. Mivel látta, hogy a cica nagyon beteg, rendkívül csúnyán nézett rám. Bár nem szólt semmit, láttam a tekintetében a kérdéseket: Miért most hoztam??? Hamarabb nem ment volna?? Mondtam neki, hogy a cica csak előző nap érkezett hozzám. Zsuzsi barátnőm bólogatott, és azt hiszem, hogy Miatta hitte el, lévén már vagy 15 éve ismerték egymást. Kérdezte, mit kapott eddig. Mondtam, nem tudom. Kapott antibiotikumot, féreghajtót. Mondta, ez az antibiotikum 48 órán át hat. Ha azután nem lesz jobban, naponta kell vinnem injekcióra. És ŐSZINTÉN reméli, hogy nem macskainfluenza. Felírt szemcseppet, azt is elmondta, hogy bár késői az óra, melyik patikában tudom kiváltani, és fussak, vegyem meg. Megvettem.
Egy nap múlva, Salem a fejemen ugrált reggel, az egérkéjét, amit tőlem kapott, a mosdóig rugdosta. Innen láttam, hogy meggyógyult. Fakó, vörhenyes szőre hamarosan ébenfeketére váltott, nőtt mint a gomba.
Ő lett Salem, a vígasztaló, aki ha bárki büntiben van/volt a házban odaül/t mellé, hogy vigasztalja. Ő az, aki éjjelente átöleli a nyakam alvás közben. SALEM SABERHAGEN A VILÁG LEGKEDVESEBB MACSKÁJA.
Van amikor eszembe jut, hogy elaltatták volna ezt a különlegesen kedves cicát. Nem hinném, hogy véletlenül került hozzám.
Salem 2012.07.22.
