Vasárnap hosszú sétára indultam Zsejke komondorommal, a gyönyörő, hetven kilós alfámmal. Amikor fogtam a pórázt, és Zsejkét szólítottam, úgy ugrabugrált, mint egy bakkecske. Hihetetlen fordulékony, fürge kutya, az ember ki sem nézné az alkata miatt. Rácsatoltam a pórázt, és Zsejke peckesre kunkorított farokkal sétált velem. Első úticélom legjobb barátnőm háza volt, tőlünk kb 20 percnyire. Lassan ballagtunk, mert Zsejki mindent meg akart nézni, szimatolni, tapintani. 

Egy hosszú utcán mentünk végig, ami a barátnőm házáig vezet. Útközben láttam egy álomszép pulykakakast az egyik kerítés mögött. Szeretek beszélgetni a kutyáimmal, így mondtam neki:

- Nézd Zsejki, milyen szép pulyka! Gyere, menjünk oda! A gazdinak is lesz ilyen, ugye vigyázol majd rá? 

Zsejke (és az összes komondorom) imádja a jószágokat. Ezért odanyomta az orrát a kerítéshez, és ahogy én nézem kedvenc filmjeimet, úgy nézte Zsejke a pulykát. Odáig van és vissza, ha jószágot lát. Alig lehet elvonszolni onnan. Megnyugtattam, hogy nem sokára nekünk is lesz, valamint egy kis minimarha is, egy kárpáti borzderes. Ballagtunk tovább, sok kutya "beszólt" neki a kerítések mögül, ahhoz képest, hogy nagyon domináns kutya, szépen viselte. Ahogy haladtunk tovább, az egyik háznál nyitva volt a kapu, és egy középtermetű keverék nagyon ugatott. A ház előtt az utcán néhány ember beszélgetett, reméltem, hogy az egyik a gazda, mert ha a kutya kijön, és Zsejkének ront, annak nem lesz jó vége. A komondor, ahogy már többször is írtam, nem öl, nem pusztít, nem marcangol. Azért egy ilyen küzdelem mégsem lenne szép látvány. Aggodalmam felesleges volt, mivel a kutya visszarohant a kerítés mögé, és onnan ugatott csak. Az egyik férfi elragadtatottan szemlélte Zsejkit:

- Ez ám a kutya! Gyönyörű!

- Köszönöm szépen!

- Komondor ugye? 

- Igen.

- Az egyik legjobb kutya!

- Köszönöm, magam is így gondolom!

- Félelmetes! Kemény kutya, ugye?

- Jöjjön ide, itt kint meg lehet simogatni, én is itt vagyok. Tökéletes idegrendszere van. 

- Látszik rajta. :) De gondolom nem ajánlatos bemenni magukhoz. 

- Hát nem. Annál is inkább, mivel otthon van még kettő.

Annyira büszkén mentem tovább. Zsejke valóban gyönyörű. És kedves, nyugodt. Elértem a barátnőm házához, ahol a húga is ott volt szerencsére, mert már rég láttam. Regi el volt ragadtatva Zsejkétől. Már régen látta, legelőször akkor, amikor még 12 hetesek voltak. Zsejki puncsolt Reginek is, és gyermekkorom orvosának, Márti néninek is, aki már túl van a hetvenen. Hogy demonstráljam milyen a komondor, amikor Zsejki lefeküdt, elengedtem a pórázt, ami a földre hullott. A komondor nem megy arrébb, nem szimatol semerre, nem érdekli semmi, csak a Gazda. Békésen feküdt mellettem, amikor arrébb léptem felállt, hozzámjött és lefeküdt megint. Regi is el volt bűvölve. És ami még jobb volt, hogy Regi azt mondta, amikor Zsejkinek lesznek kicsinyei - mert lesznek - egyet szeretne majd. Hozzá adom a legszívesebben a kiskutyát. Mert Regi nagyon szereti az állatokat, és ami a növényket illeti, varázsujjai vannak. Csak úgy burjánzik a keze alatt minden növény. 

Sikert arattam Zsejkivel megint. Mert kedves, türelmes, tökéletes az idegrendszere, És gyönyörű. 

Komondor über alles!