Ez egy régebbi történet. Csutak barátom alig három hete volt nálam, amikor is úgy döntöttem, hogy elengedem a pórázról. Előző este nem volt vele gond, simán visszajött, szóval gondoltam nem lesz probléma fényes nappal sem. (Azóta már rájöttem, hogy Csutak Barátomat ha szép az idő, viszi a csavargó múltja, rettentő nagyothalló tud lenni) Nem is volt vele gond amíg hazafelé nem indultunk. Akkor három háznyira az enyémtől egyszer csak eltűnt! Mintha a föld nyelte volna el! Komát betessékeltem a kertbe, és elindultam Csutak után. Hatalmas hó és jég volt mindenhol, a hőmérséklet mélyen fagypont alatt. Minden szikrázott a reggeli havas tájban, de gyönyörködni nemigen volt kedvem benne. Ekkor még sovány volt a nyaka - a teste már nem - , az az UV zöld kölyök nyakörv volt rajta, amivel érkezett. Bár hideg volt, nekem a veríték folyt a hátamon. Hol a kutya? Egy perce a sarkon szaglászott....! Mi lesz vele? Mi lesz, ha idegen befogja és bántja? Mi lesz, ha elütik? Mit mondok a Fajtamentésnek? Rám bízták, megbíztak bennem, kaptam egy ivaros kutyát, és elvesztem.....! A Fajtamentés meg fog ölni, és igazuk is lesz!!! Hogy lehetek ilyen kretén??!!  Csuromvíz volt a kabát alatt a pulóverem. Jöttem-mentem az utcában, füttyögtem, zörgettem a jutifalatos zacskót, semmi. Szerencsére megláttam az utca végén Zsoltot, aki állatmentő is, és több kutyája is van. Megkértem, hogy segítsen nekem megkeresni Csutakot. Visszafelé tartván a házamhoz, találkoztam a postással. Kérdeztem tőle, hogy nem látott e egy locsontos drótos tacskót, UV zöld nyakörvvel. Mondta, de igen, most futott ki a néni kertjéből, aki kint söpröget. Tényleg! Csutak barátom vígan szedte lábait, és fürgén iparkodott minél nagyobb területet bejárni ezért nem állt meg az én kapumnál, hanem robogott tovább ezerrel. Kedvenc informatikusom, Lilla - kinek ezt a blogot köszönhetem - olyannyira meg volt lepődve Csutak tovairamodásán, hogy meg sem fogta. Csutak elől, én utána, füttyögök, kiabálok - Csutak Barátom rendkívül nagyot halló!! - semmi. Zsolt a jeges úton biciklire pattan és utoléri Csutakot az utca elején. Völgyessy Méltóságos vidáman trappol kifelé az utcából, mit sem törődve azzal, hogy én hívogatom. Zsolt elékerül, lassan, kedvesen, leguggolva hívogatja. Csutak megfordul, mivel Zsoltot nem annyira ismeri és inkább hozzám szalad, aki szintén guggolva hívogatom, és zörgetem a párizsis zacskót. Csutak hozzám fut, mintha épp csak egy könnyed egészségügyi séta után jönne vissza. Azóta is ámulok pofátlan könnyedségén, amikor egy-egy szökés után végül elcsípem.

Hát Ő Völgyessy Méltóságos. Kicsit kőagyú, kicsit makacs, kicsit lustika, de az enyém. Az én Barátom. És végül, mai napig csodálkozom, hogy akkor, ott, hogy a csudába fért be a rácsok között a néni kertjébe?????????