Két éve figyelem a Komondor Lányokat hogyan esznek. Nap mint nap nézem Őket evés közben. Szeretem ezeket a pillanatokat. 

Csekuska amint megkapja a fejadagot, letelepszik az egyik szokásos helyére. Ő a legrafináltabb mind közül. Már pici kora óta  kitalál magának bizonyos rítusokat, amiket a többiek elirigyelvén, előbb-utóbb utánozni kezdenek. Gondolom mert nekik is tetszik, és talán az is benne lehet, hogy látják engem mennyire szórakoztat. Többnyire pont a bejárati ajtó elé fekszik le, vagy az előszoba ablaka alá. Függőlegesbe állítja a 1,5 kilós pulykafarhátat, jobb mancsának támasztja, a ballal pedig szorítja, és a tetejétől kezdve akkurátusan elkezdi enni. Teljesen vízszintesen halad vele, minden részét egyformán eszi, a kevésbé jőt és a legjobbat is. Ha ember lenne, a következő zajlana le: Egy csinos, karcsú hölgy bemegy az étterembe. Az asztalához kísérteti magát, mielőtt leül, lesimítja a szoknyácskáját. Rendel. Mivel ínyenc, szűzérmét kér vegyes körettel, saláta ágyon. Amikor kihozzák az ételt, minden falatból egyformán tesz a villára. Egy falat hús, egy kis rizs, zöldség, és saláta - mind megtalálható a villán. Íme: a tökéletes falat. Élvezi az ízeket. Közben az étterem vedégeit nézi, sütteti arcát a napfényben. Készülnek az újabb fenséges katonák. Minden egyes falatot ugyanolyan örömmel eszi, mint az elsőt. Szénsavmentes vizet rendel, citromkarikával. Hosszú kortyokban, méltósággal iszik. Minden alkotórész egyszerre fogy el: a hús, a köret, a saláta, a víz. Elégedett. Fizet, feláll, karcsú csipőjén ring a miniszoknya, ahogy kilép az étteremből. A ragyogó tavaszi napsütés körbeveszi alakját. Taxiba száll, esetleg sétál egyet a parkban.

Zsejkuska állva eszik. A többieknek háttal. Rálép a húsra, és először a könnyen lerágható darabokat tépi le. A bordákat, a tüdőt, belsőséget. A nehezebben rágható darabokat - amik már a legkevésbé ízletesek, és munkás megrágni - hagyja legutóljára. Ha ember lenne, eképpen zajlana: Izmos lány lép egy kiskocsmába. Feszül rajta a bőrszerkó. A motorja odakint parkol, még meleg a motorblokk. Határozottan egy asztal felé igyekszik, leül, reccsen a bőrnadrág. Rendel. Vörösboros marhapörkölt, tarhonyával, hideg sörrel. Kihozzák az ételt. Előbb a legfinomabb húst eszi meg, a végére hagyja a szaftot és a tarhonyát, meg a savanyúságot. Amikor elfogy a sör, újabbat kér. Csak akkor néz körbe, amikor már jól lakott. Bezsebeli az elismerő pillantásokat. Fizet, előhúzza a motor kulcsait, megpörgeti a mutatóujján, és lazán, lezserül kisétál. Izmos csipőjére sok szempár tapad. 

Becsike is állva eszik, de előbb megvárja, amíg egy baltával alaposan helyben hagyom a cupákot. Nem mintha nem tudná elrágni, de még mindig babának tekinti magát itthon. Amikor megjött, és vendég érkezett hozzám, hátrahívtam a kutyákat, és mindenki kapott egy-egy falatot, amit ülve kellett fogadni - így a vendég simán bejuthatott a házba - és szólítottam a Komondorokat. Zsejki! Cseki! Baba! És bár Becse pontosan tudta a nevét, de a Babára is hallgatott, és mind a mai napig hallgat rá. Bár már hatalmas cula, mégis szereti Babának titulátatni magát. Ha ember lenne, vagány, de mégis kislányos módon viselkedne. Egy csinos, ifjú, húsz év körüli lány lép egy szálloda éttermébe. Kedves természete miatt a személyzet körül rajongja, Mivel "babás" a viselkedése, és persze erre rá is játszik, mindig mindent megtesznek helyette. Nem is sejtvén, hogy valójában milyen belevaló tud lenni az ifjú hölgy, ha akar. Tehát Baba belép az étterembe, egy pincér máris siet, hogy a helyére kísérje, egy másik, hogy kihúzza a székét, egy harmadik, hogy elmondja Neki, mi a napi ajánlat. Baba szendén, de elgondolkodón néz, várja, hogy a legjobbat ajánlják neki. Bélszín roston, szarvasgombával. Baba sóhajt. "Hát ha tényleg ez a legjobb.... akkor ezt kérem!" És pincérek sora fut, hogy Baba elégedett legyen.