Hű ebeim kint alszanak. Nyár van, nem is akarnának bejönni, de nem is forszíroznám ha nem muszáj. Hanem, hatalmas vihar kerekedik. Itt ülök a gép előtt. Cicák bent vannak. Elhatározom, hogy kinézek és meglesem merre vannak Hű Őriző Pásztoraim. Koma kutyaházát félig lebontottuk. Azaz megvan még, de a szigetelést -. kívülről lett rátéve a hungarocell (rágták, aggódtam, leszedtem, kidobtam) - és a kátránypapírt a tetőről kidobtam. Ergo van egy nyári kutyaház. Tiszta fa, de esőtől nem véd. Szóval kinézek - de nem látom a kutyákat. Ha eső esik Ők a bejárati ajtó előtt fekszenek az eresz alatt. De nem látom Őket. Ejnye, hatalmas vihar van, merre lehetnek??? Ajtót kinyitom, erős lámpával világítok és mit látok??? Koma kutyaházába bújtak MIND A NÉGYEN!!! Ez arra emlékeztet, hogy egy trabantba hányak férnek el- egyre csak szállnak ki az emberek, és még mindig és még mindig------
Hatalmas vihar van, ömlik az eső. Kinyitom az ajtót, füttyentek: befelé! Kicsikék, befelé! Kihajtogatják magukat a kicsiny kutyaházból és mindannyian ázott bundával rohannak be- a Gazdához - a száraz helyre. Nem kell kétszer mondanom, a sárban csúszkálva rohannak. Nem csinálnék ebből ügyet, ha kész lenne a Nyári Lak, ahol ázás nélkül vészelnék át a vihart. Négy ázott veréb trappol befelé, nem kell sokat hívogatni Őket. Idebent száraz plédek, odakint őrjöngő vihar. Idebent szárazság - odakint dühödt esőcseppek vernek mindent, ami kint maradt. Idebent nyugalom- odakint a Természet vívja harcát. Ők hálásan terülnek el a kikészített takarókon. Én megnyugodva alszom el - mert senki sem ázik ronggyá.
Odakint vihar tombol, mindent eláztat, szétver, elpusztít. Idebent mindenki az igazak álmát alussza. Én is. Odakint a vihar hangjai, idebent csend és nyugalom.
