Tikka hazajön. Felugrik az egyik bőrszékbe, a fehér szőrme takarón elhelyezkedik és nehéz légzéssel elszundikál. Ez nekem fura. Nem így szokott aludni. Odamegyek, elkezdem simogatni és a szokásos kéjes dorombolás helyett rám morog. Mi a ...... ?! Nézem a szőrét - összeragadt vér csomósítja. Tapogatom kis cicatestét, néhol morog, és a kezem után kap, de egyébként tűri. Felemelem, a fehér takaró is véres... Látom, hogy a seb mély, de hogy mennyire.... kimegyek az ollóért, nem tetszik neki, ahogy az egyik kutya-törölközőn műtöm: lenyírom a szőrét. Igen, ez egy nagy harapás..... egy kutya alaposan megmammogtatta szegény kis Tikka-nyuszikámat. Amitől féltem: túl bátor, azt hiszi, hogy minden kutyával elég, ha morog, ordít és köp egyet. A jelek szerint találkozott eggyel, amelyiknél nem volt elég. Ahogy a sebet elnézem, szerencsésen megúszta..... Betadine-t teszek a sebre, és hagyom, hogy a másik kedvenc helyére másszon, a hálószoba puha szőnyegére. Ott összegömbölyödik és amikor utána megyek, hogy megsimogassam, finom dorombolásba kezd. Most nem Tikka Királynő, nem Tikka a gengszter, nem Tikka az égetnivaló, csak egy kis sebesült cica... cirógatom az állát, és kilátásba helyezem, hogy ha megtudom, hogy ki volt az....... nem ússza meg.

Tikka-nyuszi megsebesült. Tikka-nyuszi véres. Tikka-nyuszi, az én szépséges kiscicám, bágyadtan kuporog. Tikka-nyuszi ma nem megy vadászni, Tikka-nyuszi megsebesült.