Tikka-nyuszi sárga szeme, akár a tükör. Mindent látni benne.

Tegnap este is, egy kicsit bejöttek a Lányok, tehát mindenki bent volt az előszobában. Leültem hozzájuk a kőre, és Csutakot meg Komát simogattam, akik az asztal alatt a pléden (ez a váruk újabban) már összebújva heverésztek. Tikka felugrott a fagyasztó tetejére és egy szivacson összegömbölyödött. Sárga szemeit néztem, ahogy elégedetten nézdegélt körbe. Egyszer csak látom ám, hogy a szeme összeszűkül, és feljebb ül, ahogy az ember akaratlanul is feljebb ül, ha a filmben valami izgalmas részhez ér a történet. Ugyan a hátam mögött nem hallottam semmit, de biztosan közeledik egy "fenevad" "Jajj, vigyázz! Mögötted van!"-látom a szemeiben. "Mindjárt támad! Vigyázz!" Én, a gyanútlan a főhős, ahogy a filmekben az már lenni szokott, üldögélek tovább, de biztosra veszem, hogy valamelyik komondorom lopakodik  mögöttem. Elképesztő halkan tudnak járni, ha akarnak, Becse is, mintha teleportálná magát, egyszer itt, másszor ott, hipp-hopp, eltűnik és feltűnik a hátam mögött. Szóval nézem Tikka szemét. Egyre szűkül a pupilla, Tikka toporog - nyilvánvaló, hogy kinek szurkol. Hirtelen érzem, hogy valaki a hátam mögött, a tarkómnál jól megrángatja a hajam.... "Csekő! Eszednél vagy?!" - tapogatom a fejbőröm, Csekuska hobbija rángatni a hajam, meg persze Becséé, de Becse nem ér fel még a tarkómig, ha leülök se. Hátranézek: Csekő röhögve álldogál mögöttem. "És ha én meghúzom a szőröd? Neked jólesik? Hm?! " Megrángatom a szőrét, odakap. Már nem a kezemre persze, de a szőréhez. Na ugye. Elpuffan mellettem. Tikka visszafekszik, szinte elégedetten, hogy hát Ő szólt előre. Nézem a szemeit. A borostyán szempárban nem látok semmit. Hirtelen megismétlődik az előző jelenet, én még mindig gyanútlanul, de figyelve üldögélek. Zsejke megjelenik mellettem, lehever és a combomra teszi a fejét. Most már undort látok Tikka szemiben. Mit szeretek én ezekben a kutyákban?! Felfoghatatlan. Mikor a macska ezerszer szebb is, és kedvesebb is. (Igazából a maga módján kedveli a kutyáimat, de mint Hölgy, sőt Királynő, ad a formaságokra.)

Na, egy ebecske még hátravan, gondolom. Tikka szeme szúróssá válik, feltételezem, hogy Becse jár mögöttem. Hátranézek, Becse pillangó-kergető léptekkel közeledik, szökell, mintha réten lenne. Egy sasszé balra, egy sasszé jobbra, egy pici kis ugrás előre. Álmodozó tekintettel, de hajtépésre felkészülten ugrabugrál nagy vidáman. Felugrik, majd a hátamon landol. Tikka visszafekszik. Mindent szemmel tart, nehogy a következő jópofa ugrálásnál Ő legyen a következő....