Régen volt egy film, Terence Hill volt a főszereplő. Nevem senki. :) Nevem Komondoros Zsuzsi. Lassan már csak így ismernek. Nem csak a környéken. A kuvaszon terepsétán, ahol főztem, amikor vacakoltam a kondérokkal, gyülekeztek a kuvaszosok. "Te vagy a Komondoros Zsuzsi?" "Hol vannak a komondorok?" Ezt a kérdést aznap sokszor hallottam. :) Nagyon jól esett, bár a vezetéknevem nem Komondoros. De meglehet közbülső névként még felveszem. :)

A környéken is lassan homályba vész a vezetéknevem, de ha azt mondom, hogy nekem vannak a komondoraim, egyből tudja mindenki. Na nem mondom, ilyenkor dagadok a büszkeségtől!

Ma kimentünk Málnával, az ifjú ónémet juhásszal sétálni. Málna július 28-án, Becse kislány 31-én született. Kivittem Zsejke babát magammal. Málna, hogy el tudjátok képzelni (fotó lesz később) mint VUK! A járása, a nézése, a kiállása, minden. Málna szemében valami hihetetlen intelligencia tükröződik! Egyszóval andalogtunk négyecskén, csajok. Egyszer csak megáll mellettem egy autó: Jó estét! Elnézést, milyen kutya ez? Mondom (büszkeségtől dagadó kebellel): KOMONDOR! Sofőr hölgy: Aha! Akkor még fiatal! Gyönyörű!! Mondom: köszönöm szépen! (Na itt már 10 kg-al több lett a májam). Észrevette Málnácskát is. Jajj de szép! Ja de szép két kis babakutya! :) Annyira mosolyogtam, hogy majdnem körbe érte a fejem. De igaza volt! Két babakutya!

Nevem: Komondoros Zsuzsi, és büszke rá!