Ma este elkezdett esni az eső, így az esti sétának lőttek. Nekem azonban akadt némi dolgom, így elmentem az eső ellenére is, a kutyákat bent hagytam, mert ugye szakad, Ők meg véletlenül szép tiszták. Erdőháti Koma barátom hiába apropózott, nem vittem magammal. A bejárati ajtót nem zártam be, minek is? hiszen 3 komondor őrzi belülről. A kaput bezártam, esernyőt kinyitottam és elmentem a dolgomra. Az előszobában égve hagytam a lámpát, csakúgy mint a kültérit, ami a bejárót világítja meg.

Amikor hazajöttem, a kaput halkan nyitottam ki, beosontam a kertbe, mert kíváncsi voltam, hogyan reagálnak majd a Lányok. Hangosan esik az eső, még e pillanatban is. Beólálkodtam tehát a kertbe és benéztem a házba. A nagy fényárban láttam, hogy a három Komondor elterülve alszik az előszobában. Felsurrantam a lépcsőn, összecsuktam az esernyőt..... és megpörgettem az orosz, akarom mondani Komondor-rulettet.

Ugyanis ahogy nagy lendülettel benyitottam az ajtón, felpattantak, legelőször a leghűségesebb Komondorom mind között, Csekő ugrott neki azonnal az ajtónak és ezáltal a behatolónak - aki én voltam. Zsejke az alfa - úgy látom ilyenkor mégis csak Csekő a gyorsabb, Ő véd mindenkinél erősebben - volt a második, és Becse a harmadik "támadó". Ennek a fele sem volt tréfa, mert Csekő már a levegőben volt, szinte egyidejűleg kiáltottam, hogy "Én vagyok!" Csekő abban a pillanatban leült elém, Zsejke és Becse is rögvest megálltak. A kísérlet nagyon jól sikerült, meg vagyok elégedve Velük. Keményen őrzik a portát, de egyetlen szavamra késedelem nélkül reagáltak.

Meg kell mondjam, hogy nagyon büszke vagyok! Indokolatlanul az utcán nem támadnak, ameddig engem nem ér bántás, a Lányok nyugodtak, kiegyensúlyozottak, és mégis ha kell, keményen fellépnek.

De az ilyen rulettel azért legközelebb vigyázni fogok.