Csekőnek, mondhatnám tökéletes az idegrendszere. Ha védeni kell engem, első a támadásban. Amikor Zsejke, a szépséges nagy alfa még fel sem ült, Csekuska már repül a levegőben.

Mégis, hihetetlenül nagy bulista. Csekővel szeretem igazán népszerűsíteni a komondort. Igaz, tényleg nem olyan impozáns, mint Zsejke. És nem is alfa. 

De: ha kívánhatnék, minden családba egy Csekőt kívánnék. Mert a családdal, és annak minden hozzá tartozó kincsével - egy tünemény. Csekőt sok helyre vittem már. Komondor - és mégis igazi társasági kutya. Vittem már a Városnapra, és Szent Mihály napi tűzgyújtásra. Sok-sok ember, hangos zene, rengeteg illat:étel-ital, minden. Csekő barátságos volt. Amíg gyerekkori barátnőmmel beszélgettem, odajött hozzánk egy 10 évkörüli kislány, a bátyjával. A kislány hátrafelé simogatta a szőrét, mire észrevettem, és hosszú percekig azt ismételgette: Komondor! Komondor! kOMONDOR! Csekő állta, kedvesen mosolyogva. 

Tegnap este kimentem sétálni egyet Csekussal. (Azért nem CSAK vele szoktam sétálni, viszem mind!) és a kutyás söröző felől jöttünk haza. Bent hangos zene, stroboszkóp, villódzó fények. Nem szándékoztam semmit sem venni, csak bementem vele. Kíváncsi voltam. Csekő bement velem, köbenézett, sem a a fények, sem a hangos zene, sem semmi nem zavarta. Leült mellettem, amíg szót váltottam néhány régi ismerőssel, és nézelődött.

Tudom, a Komondorok régen nem ilyen kihívással nem küzdöttek. De volt más. Más hang, más szag, más félelmet keltő dolog. És egy Komondornak meg kellett felelnie minden kihívásnak úgy, hogy közben higgadt maradt. 

Tapasztaltam már, hogy Csekő milyen hirtelen támad, ha engem, a Gazdát veszélyben érez. MINDEN EGYÉB esetben, Csekő nyugodt, kedves és szívesen csatlakozik a bulihoz. Lehet, mások másként látják a Komondort, mást várnak el Tőle, de én mérhetetlenül büszke vagyok Rájuk.