Hát Haverok, végre hozzám jöttek látogatóba! Ezt is megértem! Egy nagyon kedves házaspár jött tegnap, mert engem és csakis engem akartak látni! K. H. kiadta a tiszti gúnyámat, kicsíptem magam! Az Ember erdész! Bizony! Kimentünk sétálni, én meg piszkosul belefeküdtem a pórázba, csak úgy tepertem, hadd lássák hogy micsoda erő lakik bennem! Azt mondták, hogy szép vagyok és a fejem is nagyon szép! Jól meglapogattak, amit szeretek ám. Szóval sétáltunk, és sokat kérdeztek rólam, K. H. meg válaszolt, és mesélt nekik. Hogy milyen vagyok (hát milyen lennék? Kedves, bújós!) és miket szoktam csinálni, meg hogy miket eszem. Akkor Ők is elmondták, hogy van nekik három kutyájuk, ebből kettő mentett. És hogy a Hölgy főz nekik.. K. H. elmesélte a múltamat is, mármint amit erről tudnak. Én persze hallgatok, mert ami elmúlt, elmúlt, nem foglalkozom már vele. Ígért az Úrnak egy képet, arról amikor azon a borzalmas rácsos helyen voltunk másfél éve. Az volt az első fotójuk rólam és Csutak barátomról.
Amikor visszaértünk K. H. házához, elbúcsúztak és mondták, hogy most hazafelé átbeszélik a dolgot és keresni fogják a fajtamentést. K. H. mondta nekik, hogy igyekezzenek a válasszal, mert ha nem, akkor engem elküldenek Németországba. Az Úr ekkor azt mondta: de hát nem is tud németül!! Én borzasztóan fixíroztam a terepjáró csomagtartóját, mert be akartam szállni. Nevettek és K. H. azt mondta, ha most nyitva lenne, már be is ugrottam volna! Naná! Imádok autózni!
Amikor elmentek, K. H. felhívta a fajtamentést, és beszámolt a látogatásról. Nagyon szurkoltam, hogy akarjanak engem, mert bár nagyon jó itt, és már úgy érzem hogy itthon vagyok, de egy saját Gazda azért nagyon jó lenne! És az úr azt is mondta, hogy vinne engem erdőn-mezőn magával mindenhová! Egek! Hát mi sem jobb egy magamfajta vadászkutyának, mint egész nap az erdőt járni a Gazdával!
Este K. H. fontos levelet kapott tőlük, amelyben az Erdész leírta, hogy nagyon szeretnének engem, és Náluk jó sorom lenne életem végéig! Aztán kérte K. H.-t, hogy küldje el Neki az első fotómat, és hogy úgy vigyázzon rám, ahogy eddig is tette.... Ekkor K. H. szeme hirtelen nagyon poros lett, mert állatira dörzsölgette és közben azt magyarázta, hogy a Lányok miatt ilyen nagy a por és most a szemébe ment! Csekő komondor persze nem vette ezt be, és odaült K. H. mellé, hogy megvigasztalja. K. H. valami fura fejhangon elkezdett szövegelni, hogy Ő nem szomorú, és nem kell Őt vigasztalgatni, és csak a por miatt vörös a szeme. Motyogott valamit a meghatottságról, meg hogy ennek így kell lennie, és most már sínen van az életem, meg ilyenek. Elküldte a fotót az Erdésznek, és kérte, hogy nagyon-nagyon vigyázzanak rám és viseljék jól gondomat.....
Hát Gyerekek, Gazdám lett! Most már nekem is lesz Gazdám, aki annyira szeret, mint K. H. az övéit, sőt nekem még annyival is jobb lesz, hogy mindig járhatom az erdőt! És abban a terepjáróban fogok majd én is utazni! Bizony! Nem sokára útra kelek, hogy egy igazi Erdész mellett tölthessem a szolgálatot, mert ami az Ő szolgálata, az az enyém is lesz! Megyek majd Vele, ha nyár van, ha őszbe csavarodnak a fák, és akkor is ha finom hó esik! Olyan csodás, vadászkutyához illő életem lesz, amiről még Koma és Csutak cimbik is csak álmodoznak!
Én leszek Erdőjáró Labanc!
