Ma elmentem a kis boltba. Mindhárom tacskóval. Ez mostanában nem jött össze, mivel Zengő barátnőm az ÖSSZES pórázt szétrágta. Egy ikervezető maradt, az is rágott volt, így hát, csak egy kutyát vittem magammal. De mostanában hozzájutottam egy Sixfeet hármas ikervezetőhöz. Egy kb 20 centis póráz végén van egy karika, arra tetszőleges számú pórázt csatolhatok, aminek mindkét végén karabiner van. Ez az ikervezető még a komondor lányokra an tervezve, a tacsiké nem sokára érkezik. No de, a tacsik is jól elvannak a végén.

Szóval, a bolt előtt kikötöttem a három tacskót, és kaptak egy-egy joghurtot. Ez mindenkinek jár, aki velem jön. Bementem a henteshez, mert Salem kandúrnak májacskát vettem. Pityu, a hentes, közben összekészített pár kilócska marhadarabkákat, ami megmaradt nála, és néhány jóóó nagy cupákot is. Míg beszélgettünk, bejött egy idősebb úr, és megszólított:

-          Elnézést, Öné a tacskó brigád?

-          Igen.

-          Nekem is van egy szálkás tacskóm. De olyan önfejű!

-          Pff. Uram, mesélhetnék. J

-          Az enyém nem akar visszajönni, még a kertben sem.

-          ?????

-          Pedig voltunk kutyaiskolában is. Nagyon makacs.

-          Az enyémek füttyszóra bejönnek.

-          Hát ezt hol tanulták?

-          Otthon.

-          Ön tanította őket?

-          Igen.

 Nos, valóban. Nem vagyok nagy kutya-tudor és a Lányok sokszor neveletlenek. Egy kedves házaspár barátaimnál, amikor kutyás buli van, azonnal összekoszolják a hófehér asztalterítőt, a koszos szakállukkal. Ők nem tulajdonítanak ennek nagy fontosságot, mindig mondják, hogy ne foglalkozzak vele, kimossák és kész. Engem azért zavar. Viszont tény, ami tény, hogy az összes kutyám füttyszóra bejön. Ez az előszilveszteri white-party-n is szembetűnő volt, amit a Börzsönyben tartottunk.

 Hogy is történt az ilyen irányú tanításuk? Nem olyan nagy dolog, és eleinte nem is gondoltam, hogy ennek máshol is lesznek eredményei. Hozzám a közelmúltig sok ember jött. Hogy a hat kutya ne koszolja őket össze, hátrahívtam a kutyákat. Van egy két jelből álló fütty-kombinációm, akkor kezdtem alkalmazni. Persze – mivel kutyákról van szó – hihetetlenül gyorsan megjegyezték. Annál is inkább, mivel a vége mindig jutifalat volt. Nem fogjátok elhinni – és eleinte magam sem hittem – de bármennyire is jól voltak/vannak lakva a mennyei húsokkal, még az üres zsömle darabok is nagy számnak bizonyulnak, merthogy megdolgoztak érte. Szóval, hátrahívtam és leültettem őket, és megkapták a kis falatokat. Idővel annyira megtanulták ezt a fütty-kombinációt, hogy bárhol, bármikor bejönnek rá. Amikor kint vagyunk, jutifalat sem pottyan le nekik, a jutalmuk a simogatás, és az, hogy: „Jó! Ügyes!” És van egy „titkos fegyverem”: Erdőháti Koma. Koma elliptikus köröket ír le körülöttem, és ha Koma jön, vele rohan a többi is. Pedig Erdőháti Koma egy szálkás tacskó – vagy ahogy én hívom őket: drótos. Esetleg dróti. Vagy: drótici! És a drótos makacs egy fajta. Bőven van olyan kemény, mint a komondor. A fent említett havas sétán, két kicsi drótosom (Csutak köszönte, nem kért belőle, itthon maradt a kályha előtt), havasan, vizesen, futkostak, és meg nem álltak. Tripláját futották az összes kutya sétájának, és bár sokszor csaknem elmerültek a hóban, keményen állták a sarat. Büszke is voltam Komára és Zengire. Porzott a hó a lábuk nyomán, és büszkén meneteltek a komondor lányok mellett.

 Tudjátok miért szeretem a macskákat? Mert öntörvényűek. Nohát, kifogtam és belehabarodtam a kutyavilág két öntörvényű fajtájába: a komondorba és a tacskóba. Ezek kemény babák. És büszkék. Őket nem lehet ok nélkül büntetni. És a két öntörvényű, kemény fajta, egységgé kovácsolódott. Amikor sok-kutyás sétán vagyunk és Koma felheccöli magát, mert átléptek rajta, akkor a komondor Lányok azonnal mennek, és megvédik. Amikor Csutakot (Drága Öreg Papust, aki felnevelte a Lányokat) megijeszti egy nagy kutya, a komondorok összefognak, és egyként védik.

 Íme a Falka. És higgyétek el, nekem vajmi kevés közöm van ehhez. Ők alakították ezt, és itt törvények vannak. Zsejke a vezér. Csekus – szerelmetes Csekus – örök második. Becsike csak Zsejkét követi. És vannak a tacskók. Öreg Papus, akit mindenki imád. Öreg Papus, aki felnevelte és jó modorra oktatta a Lányokat. Komus, aki mindig játszott velük. Aki sosem volt fáradt, ha a Lányokról volt szó. És Zengibeng – pici, hét kilós kis drótosom – aki egy örök bohóc, az aktuális kajla. Picit túlmozgásos, de valami hihetetlenül igyekvő.

 Íme a Falka. Az én Falkám. Soha, egyiket sem cserélném el. Mert ŐK egyek. Hát ez jutott ma eszembe. Egy füttyszó. És Ők jönnek. Én pedig szerencsés vagyok.