Zengőt tavaly tavasszal fogadtam örökbe. Gyönyörű, kedves, sárga szemű kis tacskóm. De: macskagyilkos. Az első áldozata a saját macskám volt, Tikka cica. A második a szomszéd néni kis cicája. Lassan raktam össze a képet. Amikor hazajövök, Zengő nem ugrál a kapuban, ahogy a többiek. A macskát lesi hátul, mert a fürdőszoba ablakba ugrik fel a macska. Ez egy magasan lévő ablak, még Zsejke komondorom sem éri fel, pedig Ő a legnagyobb. És Zengő ott lesi a macskát, hogy mikor jön, mert el akarja kapni.

Amikor rájöttem, hogy Zengő macskagyilkos, rengeteget gondolkoztam. Sokat beszélgettem egy kedves Facebook-os barátommal, aki kotorékozó kiképző volt régebben. Mitévő legyek? Őszntén megmondom, rezgett a léc Zengőnél, hogy visszaadom. Féltettem az egy szem megmaradt cicám , Salem Saberhagent, az én kis Zsinimet. 

Aztán volt egy pillanat. Kinéztem az abalakon, és láttam, hogy Koma összegömbölyödve alszik kint egy pléden. Megkopogtattam az ablakot, és mondtam: Koma! És a tacsi felnézett rám, szemeiben mély szeretet, Zengő volt az. Akkor dőlt el minden. Akkor dőlt el, hogy Zengő marad, amíg él. Akkor dőlt el, hogy megpróbálom megoldani. Akkor dőlt el, hogy nem teszem meg ezzel a kis lénnyel, hogy elküldöm magamtól. Akkor dőlt el, hogy kiutat kezdtem keresni. 

Arra gondoltam, hogy Zengőben kialakult a falka iránti szeretet, de felém még nem elég nagy a kötődés. És elkezdtem csak Őt vinni magammal. Egyedül Zengőt. Ezek  mi perceink. Zengő és én. Póráz csak a nyakamban. 

És egy este láttam, hogy valamihez odaszalad, és megáll. Egy macska volt, összekuprorodva üldögélt. Zengő nem bántotta, csak állt. Behívtam. Bejött. Adtam egy puszit az orrára, megöleltem 

Aztán lépésenként javult Salemmel a kapcsolata. 

Ma pedig, nagyon nagy áttörés történt. Egy vörös macska sétált komótosan az utcán, és Zengő utánalódult. Zengőnél gyorsabb kutyát még nem láttam. Teste kilőtt nyílvesszőként suhan a levegőben. 

- Zengő! Vissza! 

ÉS ZENGŐ AZONNAL MEGFORDULT! REPÜLT A FÖLD FELETT. Tudom, állva kell fogadni, leültetni, és megdicsérni. Nem ezt tettem. Leguggoltam, kitártam a két karom, és magamhoz öleltem. Még soha sem tudtam megakasztani Zengőt a nyílt terepen, vadászatban. 

A mai nappal, Zengő NEM a zsákmány-macskát válaszotta, hanem engem. Ezt nevezem én áttörésnek. 

Tolvaj Zengő, aki ellopta a komondorok husikáját :)