Csutak Barátom bizony útban van. Mégpedig mindenkinek. Pedig olyan szerényen összegömbölyödik a meleg takaró alatt, fejét a falhoz simítja; ha zavarja a fény a szundikálásban, akkor az első lábát a szemére teszi; ha még a hang is zavarja, akkor a fülére is. Mégis útban van. Ahányszor csak kimegyek a konyha felé, Koma, aki mindig a szoba felé a legközelebb alszik, jön velem, ergo átgázol Csutak fején, gyomrán, belein, mikor min. Ha a dolgozószobában vagyok, Koma befelé néz, és vagy ráül Csutak fejére, vagy a farkincájával ütemesen csapkodja azt. (Komolyan, néha nem is értem Csutakot, hogy ezt a dömper jellegű Komát hogy tudja elviselni) Majd újfent átgázol rajta, mert én megyek kifelé. De közben persze felfelé néz, énrám, tehát orra is bukik, mert beletekeredik a lába a plédekbe. Ezért aztán megint Csutakra esik, feltápászkodik annak hasán, vagy fején és buldózer módjára tarol tovább. Csutak útban van a macskáknak is. Amikor ettek, ez e két macsek nem lehever, hanem előbb felpörögve nyargalásznak fel-alá. Van, hogy átugorják Csutit, de sokszor csak átgázolnak rajta. Még azt is megteszik, hogy mint egy dombra, felállnak Csutak hátára, hasára, fejére és onnan lesik, hogy merre szaladt a másik macska. Ez már nekem is több kettőnél, de Csutak meg sem rezdül, csak még jobban a falhoz lapul, naivan remélve, hogy most már nem lesz útban. És persze sokszor nekem is útban van, amikor megyek kifelé, nagyokat lépek, emelgetem a lábaim, Csutak mégis a legváratlanabb pillanatban ül fel, hogy egy kis simit kérjen a buksijára, de ehelyett csak egy rúgást kap a papuccsal, mert beleszalad a lábamba. Erre nyüszít egyet, visszahanyatlik és abban a megvigasztalhatatlan tudatban szundikál tovább, hogy csak egy kis törődést akart, én meg jól fejbe rúgtam. Ezután már ha lehajolok és a kis buksiját meg akarom simogatni, vakargatni, csak összerezzen és fel sem néz. De nem heverhet háborítatlanul, mert pár perc múlva megint átgázol rajta a Bolhacirkuszom egy másik tagja. Mert Csutak Barátom bizony útban van. 

E pillanatban mégis Koma Csutak hasához bújik, fejét odasimítja és Csutak kényelmetlenebbül alszik, csakhogy Komát ne zavarja. Néha felemeli a fejét és megnézi Komát, fura - hiszen két kanról van szó - de mégis anya-lánya jut eszembe. Ilyenkor Csutak úgy tűnik még sincs útban... de holnap úgyis le lesz taposva minden alkatrésze.