Hétfőn elvittem a Lányokat Andráshoz, az orvosunkhoz. Az előkészületek gyorsan történtek. Mielőtt még észebe kaphattak volna a Lányok. Rájuk csatoltam a nyakörveket - még sosem volt rajtuk. Nem nagy dolog, mondhatnánk, hiszen csak négy hónapos kölkökről van szó. Igen, de Ők óriásbébik. Kétszer húsz kilónyi akarat feszült ellenem már a nyakörv felrakásakor is. Egymást akarták folyton kiszabadítani belőle. Tudom, gyakorolnom kellett volna Velük, először egy szalag, stb. De az igazság az, hogy Ők tanyasi komondorok, és nem óhajtok sétafikálni két hetven-nyolcvan kilós komondorral az utcán. Ezért nem tartottam fontosnak a szoktatást. Még az egyszer elvittem Őket oltásra, innentől kezdve András jön majd oltani - és jó lesz így. Hogy miért? Visszatekerem a filmet, hogy Ti is láthassátok.

Szóval, Rájuk tettem a nyakörvet. Már ez gondot okozott, mert honnan vegyek két olyan nyakörvet, ami most még jó, de később ugye már kicsi lesz? Minek vegyek ilyet? No, Norbi elhozta Pamacs egy régebbi nyakörvét, erre még egy lukat ütöttem, mert túl nagy volt. Ment Zsejkére. Elővettem Csutak bőrnyakörvét, nagyon szép állapotban van, mert ahogy megvettem neki, nem sokára Ő is kapott egy egysoros fojtót. Komának is ilyen van, olyan dögösek vele, bár inkább csak dísz rajtuk, ha elmegyünk itthonról. Na, nyakörv fent van. Ügyesen kitaláltam, hogy a Fiúk ikervezetőjét teszem rájuk és egyetlen erős bőrpórázzal viszem Őket, könnyedén, akár két tollpihét. Aha. Gondoltam én. Ahogy Rájuk került az ikervezető, megbokrosodtak. Zsejke hánykolta magát mint egy megbokrosodott lovacska, Csekőm pedig elvágta magát a földön. Kész. Én húzom Őket a pórázzal, Zsejke hánykol, Csekő hasal. A kapuig valahogy velem jönnek, de a kapun túl meg sem akarnak mozdulni. Kivonszolom Őket a kocsiig, egyenként lecsatolom a Lányokat az ikervezetőről, beemelem a kocsiba. Már egyre kevésbé esik jól Őket emelgetni, különösen guggolásból. Beemelem, vagy inkább betuszkolom a Kislányokat a kocsi hátsó ülésére, amire terítettem egy műanyag zsákot, és egy plédet. A zsák hiba volt. Ugyanis elcsúszott rajta a pléd. Na mindegy, Csekő elhevert, Zsejke pipiskedve nézett hátrafelé, félig Csekőn állva. Még el sem hagytuk kicsiny lakóhelyünket, amikor írtó büdöset éreztem. Hátrafordulok: ki fingott ilyet? Erre mit látok? Zsejke babám nem nézelődik, de nem ám! Kakál! Alaposan lecsinálta a fekvő Csekőt, majd forgolódva még rakott a hátsó ülésre egy párat  És a biztonság kedvéért bele is taposott. Szerencsére Norbi arca nem váltott zöldre, az enyém viszont igen, a szégyentől. Sokszor vittem már Zsejkét kocsival orvoshoz, sosem volt gond, ráadásul még reggelit sem kaptak, nehogy baj legyen. Hát, bűzfelhőben érkeztünk meg az állatorvosi rendelőhöz.

A kiszállás egyszerűbb volt, mert örömmel ugrottak ki maguktól is. Persze mindent beletaposva a huzatba, kis Kakis Csekőm a hátán egy hatalmas végtermékkel.... Zsejke leült és mivel a környék összes kutyája ugatott, öblös, mély hangján tudatta mindenkivel, hogy

ad 1. Patakparti Zsejke megérkezett!

ad 2. Mindenki húzzon ám a.........! Mert morcos, és egy komondor különben sem kultiválja, ha kóstolgatják!

Rettentő nehezen bevonszoltam Őket a rendelőbe, ahol Csekő szétcsúszott lábakkal lefeküdt, jelezvén, hogy Ő: innen, soha, sehová,mostantól. Leültem a székre, odajöttek és elterültek. Bementünk végül Andráshoz, ahol magukra találtak, persze: levettem a pórázt. :)

Hazaérvén előbb beengedtem Őket a kertbe, levettem a nyakörvet, és mély sóhajjal - ki tudja hányadszor, amióta Hörömpő cirkuszom vidítja az életem - neki álltam eltakarítani a maradványokat és fertőtleníteni a helyét.

Lehet képzelgek, de mintha halk röhögést hallottam volna bentről....