Van egy titkos fegyverem: a szomszéd, 82 éves Juci néni. Ő ugyanis, amióta az eszét tudja a földet műveli. Neki köszönhetek mindent, amit eddig tudok a kertészkedésről. Akik áskáltak a kertben - mind meg akartak győzni arról, hogy nincs értelme idén vetni bármit is - úgyis felveri a gaz. A kertecském ezer és egy éve nem volt művelve. Ha előbb nem beszélgettem volna Juci nénivel, el is hittem volna, hogy semmi értelme az egésznek. Ám - mert van egy titkos fegyverem - nem hittem  az ostoba ellen-hangoknak. És milyen jól tettem! Juci nénivel rendszeresen beszélgetek - egyszerűen szeretem. Amikor gyerek voltam - és én itt nőttem fel, e házban - Ő olyan fura volt. Szüleim, Ő, és még a Nagy Öregek az utcában - állandó vitában voltak. Ma már ez történelem, a buta indulatok elcsitultak, ők megöregedtek, mi felnőttünk. Sokan meghaltak, a Szüleim is, Testvérem is, - én pedig hazaköltöztem, és mindent, amit a földről tudni lehet, Juci nénitől tanulom meg most. Amióta az eszét tudja, a földet műveli - én pedig olyan távol vagyok az Ő tudásától, mint Makó Jeruzsálemtől. De most tanulok. Minden szavát iszom, mert minden szava egy örökség. Olyan örökség, amit az ember vagy megtanul olyan emberektől mint Ő, vagy sosem lesz a birtokában. Az ilyen embernek a húsa a föld, a vére az eső - és a tudása: megtanulhatatlan könyvekből. Ő Juci néni, a Titkos Fegyverem.

Minden, amit a kertemben vetettem idén: az Ő adománya. Minden apró dolog, amit most tudok, az Ő öröksége. Konyhakertemben virul a paprika, paradicsom, bab, borsó, tök, répa, petrezselyem, spenót.... és még ki tudja mennyi finomság. É amikor megszólít a kertben, elnézést kér.... miért is? Nehogy zavarjon! Isten ments! Szeretek beszélgetni Vele! Az egész kertemet nád fogja körbevenni, még csak a frontoldalon van a nád, de egy kerítéselemet  kihagyok majd: azért, hogy tudjak Vele beszélgetni. És ami ennél fontosabb, hogy a Lányok őrizzék Őt is. Egyedül él, 82 évesen. Mondom Neki mindig, ne aggódjon, a Lányok megvédik Őt is. És valóban: ha csak egy pisszenést is hallok az Ő kertje felől, áteresztem a Lányokat - és jaj minden betörőnek, mindenkinek, aki bántani akarja! Akkor is ezt tenném, ha nem kedvelném, hát még így!

Apró szösszeneteket teszek közzé a Vele való beszélgetésekből, hogy lássátok Ti is, milyen Ő.

A minap, toltam hazafelé este a bringát. Koma mellettem sétált szabadon, Csutak - miatta toltam a biciklit - elfáradva baktatott a póráz végén. Hazaértünk, Juci néni is kihozott valamit a ház elé. Este fél tíz is elmúlt már. Megszólított:

- Hol voltál Zsuzsikám?

- Megfuttattam a tacskókat. - feleltem

Kedvesen rám kacag és azt mondja (még most is mosolygok):

- Zsuzsikám, te olyan romantikus vagy!

Ahogy mondtam, még most is mosolygok.