Az ikrek nagyon szépen fogadták a Kicsit, kedvesek is voltak Vele az első perctől fogva. Felváltva játsszák Vele a Mamát, hol Zsejke, hol Csekő mamásabb Becsével. Becse hanyatt fekszik és Zsejke hatalmas tappancsával piszkálja Becse pocakját, Becse meg kacag közben. Máskor belecsimpaszkodik tűhegyes fogaival Zsejkuska fülébe és csak húzza, húzza...! Zsejke meg nagy mamlasz módjára tűri. Aztán egyszer csak hirtelen bekapja a kicsi fejét, Becse gurgulázva nevet Zsejke szájában. Akkor megmérgeli Magát, hát mi folyik itt?! A Kánya nem adja meg Magát soha! Kirántja a fejét Zsejke szájából, és morog, meg ugat. Zsejke röhög. Ekkor odajön Csekő és ketten piszkálják a Kicsit. Becse hempereg jobbra, hempereg balra, de nem adja meg magát! Látszik a Lányok finom mozdulatain, hogy még véletlenül sem akarnak fájdalmat okozni... néha azért sikerül, rálépnek, akkor nagy vonítás, Becse tiltakozik és panaszkodik!
Csodásan kijönnek egymással, Becse a Lányok hátán alszik sokszor. Kivéve.... kivéve a kaját. Zsejke nem tűri ha bárki megközelíti a tálját, vagy az ételét! Becsének három lecke kellett, hogy megtanulja, Zsejke kajája tabu! Zsejkuska ételéhez csak én nyúlhatok. A tacsik tudják ezt, ha véletlenül a még vacsorázó Zsejke közöttünk van, a tacskók nem jönnek oda hozzám, hanem az előszoba legvégébe húzódnak.... Csutaknak is kitépett már egy szőrcsomót a fejéből a kaja miatt. (Ez egy másik történet) Szóval, leckét kapott CsecseBecse, hogy ne merje megközelíteni Zsejkét amikor eszik.
Első lecke Kezdőknek. Becsével éjfélre értem haza, aznap nem is evett, hát rettentő éhes volt. Kapásból megtalálta a macskák tálját, felzabált mindent, ami benne volt. Gyorsan főztem tésztát a húshoz, és hajnali egykor ettek a kutyák. Mivel ilyenkor odakint már nem látok (vannak lámpák csak nem jó helyen) ezért bent kaptak enni. Becse megevett 4 litert akkor éjjel! Csekő, a beles szokott ennyit enni! Becse épp aznap volt 9 hetes! Na szóval, megette a 4 litert és megpróbált belelefetyelni Zsejke táljába.... egy villanás volt csupán, de Zsejke olyat koppintott Becse fejére, hogy az vonítva felhemperedett. Nagyot kiáltottam: ELÉG! Zengett a ház. Zsejke rám nézett: tudod, hogy ezt nem tűröm!!! Na én meg ezt a viselkedést nem tűröm, Zsejke!
Második lecke Haladóknak. Egy nap sem telt el, friss húst osztottam széjjel, mindenki teli volt már, Zsejkének egy nagy darab húsos csont lógott a szájából. Pechére, Becse odament. De nem akarta elvenni, mert annyira teli volt már, hogy alig bírt lépni. (Megjegyzem Zsejke is) Először csak a hús végével fejbekólintotta Becsét, ekkor azt hittem, hogy ennyivel meg is úszta a Kicsi. De nem. Eldobta a húst, leteperte Becsét, és alaposan kicakkozta a fülét! Becse vonított, mint a sakál! Két lépés választott el tőlük! MIre odaértem, Zsejke persze elengedte. Kapott egy rúgást a combjára (nem nagyot, épp csak megbillentettem) és kiabáltam. BÜDÖS BUNKÓ!!! MIT KÉPZELSZ??!!!! MI???! MIT KÉP-ZELSZ??!! Eltakarodott, Becse meg üldögélt az ablakpárkány alatt és torkaszakadtából üvöltött, mint a fába szorult féreg. Odamegyek hozzá, hát látom tiszta vér a füle! Dől belőle a vér!! Felkapom, nézem a kis selymes fülét, tiszta vér... megpuszilgatom a kis fekete orrát (na ezt nem kellett volna, a kiképzőnkkel egyből konzultáltam!) és lemostam a vért, meg tettem rá Betadine-t... itt nálam a Betadine néha patakokban folyik. :)
Legközelebb Zsejkét jobban megigazítom, hogy Neki fájjon, mert csak én utasíthatom rendre így a kicsit, Zsejkuska nem! (ezt megtanultam gyorsan a kiképzőnktől, Anditól)
Harmadik lecke, emelt szint. Két nap telt el, Juci néni hús maradékot hozott a kutyáknak, átvettem, és amíg beszélgettem Vele, addig a kerítés mellett osztogattam Nekik a húsdarabokat. Becsének lepottyantottam egy kis darabot, azt kereste lelkesen, amikor Zsejke úgy gondolta, hogy az is az Övé. Leteperte a Kicsit, a szemem láttára, sőt a cipőm orra előtt! Rálépett a hasára! Becse ordított, ahogy a torkán kifért! ELÉG!!!!! ZSEJKE!!!! ELÉG!!!! Visszakézből kapott egy hatalmasat, (sejtésem szerint inkább nekem fájt): TAKARODJ!!!!! Szépséges maci-léptekkel elügetett a ház háta mögött. Itt már több szálon ment a cselekmény, mert Zsejke kukucskált a ház sarkánál, amitől elfogott a röhögőgörcs! aztán Becsét paskoltam lazán, igyekeztem nem tutujgatni, és Juci néni könnyeit is próbáltam felszárítani, aki elpityeredett, hogy Zsejke milyen kemény volt a kis Becsével... persze csatlakozott a bolhacirkuszhoz Koma is, aki szerint pont ez volt megfelelő alkalom, hogy törleszkedjen és ugráljon. Az éhes Salem Saberhagen (fekete és büszke rá!!!) ordított velem, hogy adjak kaját, Tikka nyuszi messziről nyávogott, hogy a komondorok mindig elzavarják, pedig Ő is lakik! Kicsit sok információ volt 12 másodperc alatt! :) Tehát:
- Juci néninek megmondtam, hogy ne sírjon, mert majd elrendezik a kutyák, én meg nem hagyom bántani Becsét.
- Komát leszedtem a levegőből, és leültettem.
- Becsét megpaskoltam, ilyen van, tessék óvatosnak lenni!
- Csekőt eltoltam magamtól, mert kezdett tolakodni (volt még kaja a kezemben)
- Salemet és Tikkát begyömöszöltem az ablakon, ahol bent volt a kaja.
- Zsejkuskára meg gyönyörködve néztem, ahogy kukucskál a ház sarkánál... Hosszan leomló, selymes árvalányhaj-szerű szőre... hatalmas termete, puha léptei, kukucska tekintete... Annyira elkezdtem nevetni, hogy felfeslettek a koponya varrataim! Erre visszaügetett hozzám. Tudom, nagyon keménynek kellett volna lennem, és zömmel az is vagyok. Aki ismer, tudja. De néha vannak olyan pillanatok, amikor hagyom, hogy ellágyuljak, és az sem zavar, ha Ők ezt pontosan tudják.
