A mai este végérvényesen összenyitottam a konyhakertet az udvar többi részével. Hiába őriztem a sok szép tököt és még tövön a paprikát, paradicsomot, a fagy elvitte. Nem volt értelme hát, hogy a kutyák miért is ne mehetnének be.

Ezzel kezdetét vette a kert téli formája. A Lányok már el is feledték, hogy milyen volt, amikor még oda is bemehettek, lévén nagyon picik voltak még, amikor elkerítettem. Ma este földöntúli örömöt szereztem Nekik azzal, hogy szélesre tártam a kaput. Hihetetlen vihánc vette kezdetét, még azt sem vették észre, hogy bejöttem. Ez ugye fura, mert mindig az ajtóig kísérnek, de most hátul rohangásztak, feltartott farokkal, büszkén, pajkosan, boldogan!

A teraszajtóból még figyeltem egy darabig, hogy milyen nagy élményt jelent Nekik az eleddig tiltott föld! Megnőtt hancúr területe, az őrizendő porta, megnőtt a felelősség, a hatalom! Két peckes komondor, hetyke járással, szilajul üget körbe....

Komci épp csak benézett a területre, és amikor bejöttem, gyorsan rohant befelé - Neki elég volt mára, hűvösödik az idő, nem igényli a kint alvást. Betakartam a Kék Pléddel, és csodák csodájára azonnal behunyt szemmel, el is aludt. (Csutak már rég horpaszt a másik Kék Pléd alatt) Becse kikérte magának hogy takarót tegyek a feneke alá, inkább a kövön hevert el. De a Lányok, a Lányok még most is repkednek, hogy megnőtt a porta! Immár nem kell pipiskedni a konyhakert kerítésénél, hanem mindent be lehet járni alaposan, kéjesen.

Itt ma megkezdődött a téli időszámítás!