Na szasztok, Haverok! Telik az idő itt a K.H.-nál. :) Sokat sétálunk, állati finomakat eszem, K.H. minden létező jó cuccot beszerez nekünk. Nem rest a netet bújni, hogy hol mit tud venni nekünk, ami tuti, de nem megy rá a nadrágja.

Én meg, kérem alássan, beszivárogtam a brigádba. Drótos cimbik egyből befogadtak, de a Komondorok összezártak. Jó, hát én sem indítottam valami jól.... vasárnap, amikor érkeztem, egyből összemancsoltam K.H.-t, teringettét, szeretem az asszonynépet, na! Szóval, mancsolok, mancsolgatok, erre Zsejke (tudjátok, a legnagyobb böszme komondor) odagyütt oszt bújni akart ő is. Hát olyat ordítottam! K.H. félrenyelt! Zsejke is megugrott ám! Na de, amit eddig nem tudtam, hogy a komondor nem felejt és bosszúálló. Másnap, azaz hétfőn jöttünk haza a sétából, betódultunk a kapun, mi, a Drótos Cimbik, erre a komondorok nyomultak. Nekem ugye nem tetszik az ilyesmi. Csutak közlegény hozzá van szokva, végtére is ő nevelte fel a Lányokat, ordít egy sort, mert ilyenkor a Lányok taposnak és szagolnak. Ez egy jól bevált koreográfia: Csutak ordít, a Lányok röhögnek, K.H. úgy tesz, mintha nem hallaná. Na nekem ez új volt, odakaptam..... ezt nem kellett volna, ugyi. Mert Zsejke csak erre várt, nekem ugrott. Hülye magonc. Erre elküldtem a ........! Odakaptam én is. K. H. rutinosan odalódította a lábát, mert itt ugye összeszokott banda van, és annyira imádják, hogy sose bántanák.... én meg észre sem vettem, hogy milyen csülök az, jól beleharaptam! Csóringer K.H. rikkantott egy nagyot, de akkor már késő volt.... kicsit szégyellem, de hát a csatákban van járulékos veszteség, hát K.H. sípcsontja az volt. Azt gondoltam, hogy most aztán ez egy casus belli lesz, (mi tisztek így mondjuk), de nem lett. Este aztán.... hűűűű, kaja! Tolongtunk, tolongtunk, érkezett a hús.... botor módon Zsejke előtt leesett darabra nyomultam, de Zsejke ezt nem tűri. Nagyon megbúbolt érte. K. H. megint odarakta a lábát, én ordítottam, toporzékoltam, és hát.... megint megkaptam K.H.-t. Ezúttal a nagy lábujját! No majd csak megtanulja, hogy ne dugja oda a csülkét a háborús övezetbe. Az ám! Csakhogy Zsejke nem feledte, hogy már kétszer is megkaptam aznap K.H.-t, és amikor csak magunk voltunk, nekem esett. K.H. kirohant, de addigra már megkaptam a magamét. Haverek, jajgattam még egy darabig, de büszkén viselem a sebet! Zsejke, a dög, megharapta a fülem! Különben nem gáz, nincs nagy seb, nem is érdekel, de K. H. a fejét csóválta... Osztán, tegnap Zsejke közel jött K.H.-hoz, én a széke alá helyeztem a székhelyem, és nekem nem tetszett. Minek jön oda? Jól megmondtam a magamét. Erre Zsejke bepörgött. K.H. (mert még mindig nem tanul, hiába, a szokások rabja) megest odarakta a lábát. Engem beparancsolt a nyomtató és a kis szekrény közé. Mondtam neki, hogy eresszen oda, majd én széttépem a dögöt, de K.H. rondán nevetett és azt mondta, hogy jobb lesz, ha most már befogom a lepcsest, meg minek pofázok annyit, nem látom, hogy ez egy 50 kg-os komondor?! Látni látom, de nem érdekel! Én Drótos vagyok az ég szerelmére, minket harcra alkottak, szerintetek a feldühödött borz milyen ellenfél?! Puding az, kérem?! Nem puding! Gyáva vagyok én, kérem?! Nem vagyok! Hát pofázok! Ott és akkor, ahol és amikor csak akarok! K.H. szerint köcsögösködök a komondorokkal, de szerintem meg megmondom nekik a tutit.

Na ma aztán mindhárom komondor rám nyomult, (húsért ment a vita) de K.H. résen volt, és egy ELÉG! suttogással lerendezte a témát. K.H. jó lett volna kiképző őrmesternek a csapatomban.... persze én is megkaptam a beosztásomat, de hát az asszonynép feszt dirigálni akar.

Skacok, ez egész jó buli! Azért kaptam egy pofont is, mert azért bevallom szeretem megrángatni a kandúr farkát. K.H. valamilyen oknál fogva érzékeny a fekete macskára, így lekevert nekem egyet. Na de, szépasszonytól kapni egyet nem szégyen! Mondjuk, kilátásba helyezett még néhányat arra az esetre, ha ez szokásommá válna. Mit tegyek, ingerlő a lifegő macska farok! Fú, hogy K.H. hogy be tud pörögni a macska miatt.....!

Vasárnap vendégeket fogadok, jönnek hozzám háztűznézőbe..... K.H. azt mondta, hogy most nagyon szigorú lesz, mert akárkinek nem ad oda. És ha K.H. beszigorodik, akkor itten mindenki bújdokol! Szóval, kiderül, hogy mi lesz. Bár én szívesen maradnék, kezdem megszokni a bandát.

Írok majd a látogatás után megint! Kicsinosítom magam, megpödröm a bajszom és meglátjuk.