Isten Veled Kedves Hangú! Nagyon szeretlek! Ma mégis elmentem, és Te sírtál. Igen, sírtál. Hiába fogtad arra, hogy fáradt vagy, és sok por ment a szemedbe, tudom, hogy sírtál.
Nagyon jó volt Veled! Mindig az ágyad alá bújtam aludni, és én voltam az egyetlen, aki akármikor felkeltél éjjel, én Veled ébredtem! Megszerettem a kerted, a csapatod, és már azt hittem, hogy itt maradhatok... Tegnap elmentünk este sétálni, csak Te meg én, és szarvashúst vacsoráztam... Nem gondoltam, hogy ennyi volt. Csak két hónap... Kedves Hangú, Majdnem Gazdám, nem való Neked az ideiglenesség, mert ezt Te nem bírod... Ami azt illet én sem. Még üzentem Neked az új helyről, megtörtek az események, folyton odamegyek, ahol kiszálltam az autóból... Hiányzol! A hangod, a lényed.... Soha nem feledlek!
Isten Veled Csutak, öreg barátom! Isten Veled Koma! Isten Veletek Komondorok! Hiányozni fogtok! Isten Veled Kedves Hangú kertje, Isten Veled budakalászi égbolt!
Ti Kétlábúak azt hiszitek, hogy nekünk ez semmi. Hogy mi meg sem érezzük, ha valahová átkerülünk. De igen, És ezt Kedves Hangú tudta. Tudta, hogy nem lesz egyszerű nekem. Egyszerűen mentem Hozzá, nagyon örültem Neki. És Ő tudta, hogy onnan nem egyszerűen megyek majd el... Most fáj a változás. Biztosan megszokom majd, és nagyon jó lesz nekem, mert mindenki ezt mondja. Csak a mindenki nem az én bőrömben van...
ÉdesEgyetlenSzerelmem Csekő, vígasztald meg Kedves Hangút! És magyarázd el Neki, hogy ez az egész nem Neki való!
Isten Veled Kedves Hangú, a szívem egy nagy darabja Veled maradt! Tudom, hogy tudod. Te vagy az egyetlen, Aki tudja. És a szíved egy nagy darabját elhoztam magammal. És őrizni is fogom. Tudom, hogy ezt Te is tudod, Ezt csak mi ketten értjük. Senki más.
Eszembe jut a legkedvesebb népdalod, amit sokszor hallgattunk: "Én vagyok az, aki nem jó, fellegajtó nyitogató, nyitogatom a felleget, sírok alatta eleget..."
Isten Veled Kedves Hangú! Isten Veled!
